Az emberségünk egyik alapvető eleme, hogy megmutassuk, kik vagyunk, mik vagyunk. 2025 szeptemberében különleges időkapszulára bukkantak a lőcsei gimnázium ikonikus tornyában: egy hajlított fémlemezbe tekert, 1912. november 3-án Kecskeméten kiadott Magyar Alföld újságra. A lap szélére két kecskeméti kőműves írt üzenetet, köztük a rövid, de határozott felkiáltást: „Éljen a szociáldemokrata munkásság.” A múlt érdekes üzenetét hordozza a jövő számára az újság, melynek hátoldalára Kovács Mihály és Kopa Dénes még a következőket is fontosnak találták lejegyezni:
„Ezeket az újságokat a kecskeméti szociáldemokraták…
Ezt a lapot mi kecskeméti kőművesek helyeztük el, midőn ezt … ide csináltuk.
Mink úgy lettünk ide hozatva mert itt Lőcsén díszvakoló kőműves nem volt. Mi ezt itt November 16-án 1912-ben készítettük, akor itt 6 fok hideg volt.
Óránként kaptunk 80 fillért.
Tisztelet a becsületes megtalálónak.
Kovács Mihály kőműves
Kopa Dénes kőműves”
Az újság bal szélére ezt írták: „Éljen a szociáldemokrata munkásság. Kovács Mihály kőműves”. A jobb szélére pedig: „Éljen soká, aki ezt megtalálja. Kopa Dénes kőműve”.
Fotó: Eperjes Megyei Önkormányzat (Facebook)
A szlovákiai Lőcsén, a Ján Francisci-Rimavský Gimnázium (az egykori Lőcsei Királyi Katolikus Főgimnázium) tornya statikai meghibásodás miatt felújításra szorult, és ekkor került elő az időkapszula. A gimnázium története hosszú múltra tekint vissza: még 1672-ben a jezsuiták Szepeshelyről költöztették Lőcsére, később a minoriták, majd a premontreiek működtették, majd 1852-ben állami gimnázium lett. A szabadságharc leverése utáni Bach-korszakban a magyar tanárokat cseh és morva tanárokkal váltották fel, a tanítás nyelve a német lett, és csak az abszolutizmus bukása után térhettek vissza a magyar tanárok. 1911 és 1913 között a magyar állam új épületet emelt a gimnáziumnak Hajós Alfréd tervei alapján. A szecessziós épület az ikonikus toronnyal együtt 1913 augusztusában készült el – és ezen az építkezésen dolgoztak a kecskeméti munkások is. A királyi Magyarország összeomlását követően, 1919-ben az intézmény csehszlovák fennhatóság alá került.
A fémlemezbe tekert kecskeméti Magyar Alföld újság
Kovács Mihályról nem leltünk fel adatokat, Kopa Dénesről azonban igen. Egész életét Kecskeméten élte le, ácsként dolgozott, akit a helyi építőmunkások szakcsoportjának jegyzőjévé választották.
Anyagi lehetőségeihez mérten segítette a munkáscsaládokat – köztük a „vérvörös csütörtök” áldozatainak hozzátartozóit, miután 1912. május 24-én Budapesten a rendőrök és katonák brutálisan oszlatták fel a tömegtüntetést. A megmozdulás fő követelése az általános és titkos választójog bevezetése volt, de a háborús készülődések ellen is szólt.
Kopa Dénes tragikus sorsát talán semmi sem mutatja jobban annál, mint ahogyan a háborúban elveszítette gyermekét. Lajos fia 1914. december 18-án tűnt el egy ismeretlen harctéren vívott ütközetben, és csak 1928-ban nyilvánították halottnak – a családnak soha nem adatott meg, hogy fiukat tisztességgel eltemesse.
Kopa hűen támogatta a szociáldemokrata pártot egészen addig, amíg az első világháború utáni ellenforradalmi rendszer országosan el nem lehetetlenítette a munkások politikai szervezkedését. Kopa Dénes 1938. július 27-én, 84 éves korában hunyt el, rövid betegség után. Református szertartás szerint helyezték örök nyugalomra a református temető családi sírjában.
Az 1911 és 1914 között működő Magyar Alföld a Kecskeméti Szociáldemokrata Párt radikális hangvételű lapja volt. Első számában a felelős szerkesztő, Horváth Ambrus a „Mit akarunk?” kérdésre így fogalmazta meg az újság célját:
„Bátor, szókimondó újságot akarunk adni mindazok kezébe, kiknek munkától kérges a tenyerük vagy íróasztal mellett robotolnak. Mert ki ne érezné az ország gazdasági életében történő nagy változásokat, melyek a kisembereket szemétté tapossák össze! És amíg világfájdalmas keserűséggel csöpögtetik beléjük az egyenlőség, testvériség és szabadság igéit, az alatt elrongyosodnak és fölkopik az álluk. Az újság kenetteljes hangon ne papoljon, hanem tanítson meg bennünket élni a nevető természetben és védő fegyvere legyen a nép gazdasági érdekeinek.
A vidéki magyar városokban megjelenő lapok túlnyomó része a helyi nagyságok talpainak nyalogatásában véli hivatását betölteni és vannak lapok, melyek hosszú fellengős cikket írnak a személyes szűk kis esetekről, ellenben a rendőri hírek között csak pár szóban emlékeznek meg azon eseményekről, amelyeket a nagy életküzdelmek idéznek elő. Az emberiség nagy része izzadva küzd a mindennapi kenyérért, de a sajtó ezt nem veszi észre, hanem alattvalói hódolattal értesít bennünket arról, hogy a főispán úr a saját kezével gombolta be a cipőjét.”
A Nagykőrösről Kecskemétre származott Horváth Ambrus nyomdász, hamar a helyi munkásmozgalom egyik helyi vezetője lett a századelőn. 1899-ben az Általános Munkásképző Egyesület titkárává választották, egy évvel később még alig százfős gyűlésen szónokolt, 1903-ban pedig már 1500 munkás hallgatta a Czollner téren. Ugyanabban az évben Benedek Józseffel közösen saját újságot indított Kecskeméti Munkás címmel, és nagy szerepe volt abban, hogy a városban a szabók, kőművesek, nyomdászok és más kétkezi munkások néhány év alatt szakegyletekbe tömörültek.
A Magyar Alföldet már felelős szerkesztőként vezette, és hetente jelentkezett harcias vezércikkekkel. Az első évben a Bercsényi utca 16., majd a Nagykőrösi utca 15. szám alatt működött a szerkesztőség. Az első világháború kitörésekor – akárcsak más országokban – a magyar szociáldemokrata vezérek is »a háború szükségességéről« beszéltek. Horváth Ambrus azonban világosabban látott sok vezetőnél. Könnyezve figyelte a nótázva halálba vonulókat, és tiltakozásképpen beszüntette hetilapját.
„A Magyar Alföld nem jelenik meg addig, amíg a béke napjaiba vissza nem evezünk. Bármily kemény, erős a hangja, elnyelné a csatazaj.” – írta a szociáldemokrata érzelmű újságíró. Majd hozzátette: „Az események logikájánál fogva az Alföld és különösen Kecskemét népe került a mozgósítás tengelyébe. […] A szervezett munkásságnak is elvitték nagy részét. Majdnem egészen megszűnik a szervezeti élet.”
Nem akarta végleg elhallgattatni a Magyar Alföld szociális küzdelmét, amely a maga korában szókimondásával új irányt szabott a helyi hírlapirodalomnak. 1914-ben behívták katonának, hogy a frontra küldjék, ahonnan évek múltán nagybetegen tért haza. 1918. december 18-án hunyt el Budapesten, temetéséről csak pár sorban emlékeztek meg a lapok. A Magyar Alföld még utoljára megjelent az őszirózsás forradalom és a tanácsköztársaság idején. Emlékét ma egy 1979-ben elhelyezett tábla őrzi a Kossuth tér 5. szám alatt.
Falusi Norbert írása
Felhasznált periodikák az Arcanum adatbázisából:
Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője, 1928
Kecskeméti Közlöny, 1938.
Magyar Alföld, 1911, 1914
Petőfi Népe, 1959, 1973
Közösségi média:
Prešovský samosprávny kraj (Eperjes Megyei Önkormányzat) Facebook oldala
