— Lehet, hogy jelentéktelen dolognak tűnik, de szerintünk jelentős újítás, hogy a régimódi kéziszedést abbahagytuk, és ollóval vágjuk le a termést az ágakról. A fürtben lógó, de még párosával ülő meggy szedését ezzel lényegesen meggyorsítjuk – fejtette ki Csáki Ilona munkacsapat-vezető. Számításai szerint ollóval akár naponta 70–90 kilót szüretelt egy-egy gyakorlott szedő, míg kézzel szaggatva jó húsz kilóval kevesebb volt az eredmény – számolt be a nagykőrösi Petőfi Termelőszövetkezetben bevezetett szocialista meggyszedés megújításáról a Magyar Mezőgazdaság 1971-ben.
Több mint ötven év távlatából a hír megmosolyogtató, azonban a hetvenes évek elején sokan nemcsak hitték, hanem konkrét tervet is készítettek Kecskemétre: hogy erfurti mintára állandó jelleggel létrehoznak egy mezőgazdasági-kertészeti kiállítást. Erfurt adott ugyanis otthont az NDK-ban – és ma is ad – a világ egyik legnagyobb nemzetközi kertészeti kiállításának és vásárának. Nemcsak a keletnémet példa vezette azonban a kecskeméti elvtársakat, hanem az is, hogy a megyei ipari és kereskedelmi kiállítást 1970 augusztusában három különböző kecskeméti helyszínen tudták csak megrendezni.
A szervezők lelkesedését ez ugyan nem vetette vissza. Az előkészületekről így nyilatkozott Benke János, a Kecskeméti Szolgáltató Vállalat igazgatója és a kiállítási iroda vezetője:
„Három helyen lesz a bemutató. Különösebb problémánk sehol sincsen. Jól állunk az előkészületi munkával, a vállalatok 80 százaléka is itt van. Jó néhányan közülük már a belső szerelést, festést végzik a Marx sétányon elhelyezett pavilonokban. A Piarista Gimnáziumban és az úttörőházban levő kiállítási helyiségek tatarozása, festése befejeződött, a termékek elrendezése folyik.”
Az állandó kiállítás tervezésében részt vett Mező Mihály is, aki az 1960-as évek második felében a Városi Tanács Tervosztályának vezetője volt, 1970-től pedig a tanács általános elnökhelyettese. A kiállítás terve egyöntetű támogatásban részesült a mezőgazdasági miniszter, valamint a megyei és a városi vezetők körében is.
Több javaslat közül a megfelelő területet végül a Széchenyiváros és a Vízmű közötti részen jelölték ki, egészen pontosan az új (jelenleg megyei) kórháztól kifelé a Mária-kápolna irányában, „elsősorban a talaj jó adottsága miatt” – tájékoztatta a város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának tagjait Mező Mihály 1970. augusztus 28-án. Eszerint szabadtéri környezetben mutatták volna be a kertészeti termékeket. A tervezők úgy kalkuláltak a költségekkel, hogy a kiállítás területének kiépítése 40–50 millió forintból megvalósítható.
A 366 hold nagyságú területből 9 hold volt magántulajdonban, 18 hold a szakszövetkezeté, míg a többi a Helvéciai Állami Gazdaság kezelésében állt. Az állandó kiállítóteret a terület tágassága miatt álmodták ide, hiszen ekkor még csak tervekben létezett a csónakázótó és a szabadidőpark, amelynek megépítésére több mint tíz évvel később került sor. A területre még egy helikopter állomás is került volna.
Forrás: MNL Bács-Kiskun Vármegyei Levéltár – XIV. 112.
Egy kisebb rész a Baromfifeldolgozó Vállalat (Barnevál) kezelésében volt, amelyet vizenyős terepe és mély fekvése miatt „kacsatelepnek” neveztek. Állt rajta néhány rossz állapotú kacsanevelő barakk és néhány egyéb épület is. Mező Mihály közbenjárására a korszerűtlen telepet a Barnevál áthelyezte Rácalmásra, és a terület így került át a Vízmű Vállalat részére, ahol Benkó Zoltán tervei alapján megvalósult a máig használatos Szabadidőpark.
Mező Mihálynak az állandó kertészeti kiállítás területének gondozásba adásával már nem volt ilyen szerencséje – emlékezett vissza 2011-ben, Göbölös Antal erdőmérnöknek írt levelében Kecskemét város egykori tanácselnöke. A területet a Szikrai Állami Gazdaság kapta meg azzal, hogy legyen a kiállítás létrehozásának gesztora. Végül azonban a tanácsi vezetőváltások (Reile Géza nyugdíjba ment, Mező Mihály a megyei tanács tervosztályát vette át), a minisztérium lassú leválása az ügyről, valamint a pénzhiány miatt csak egy majdani kiállítási csarnok épült meg. Ezt az Univer szövetkezet mezőgazdasági áruházként üzemeltette, majd az 1989-es rendszerváltás után Domb Áruház néven nyílt benne üzlet – és mind a mai napig élelmiszerüzletként működik.
Végül tehát sem helikopter, sem az erfurtihoz hasonló kertészeti állandó kiállítóhely nem valósult meg.
Elkészült viszont a vízműdomb, amely a hetvenes években merült fel a tovább bővülő Széchenyiváros vízelvezetése és porvédelme céljából. A Vízmű Vállalat azért is támogatta a záportározó építését, mert kisebb költséggel és kisebb szállítási kapacitással, egyben vízvisszatartási céllal lehetett megtervezni a Csukás-éri csatornát. Másrészt a kinyert hatalmas mennyiségű föld lehetővé tette egy olyan domb létrehozását a tó mellett, amelyen magas víztározó helyezhető el – amire egyébként is szükség volt a városban. A vízműdomb kialakítása végül 1982-ben vette kezdetét.
Megvalósult a kórháztól a Mária-kápolnáig húzódó véderdősáv is, amelyről a tanács már az 1967-ben jóváhagyott Általános Rendezési Tervben döntött. Mező Mihály így emlékezett vissza arra az időre, amikor itt még pusztaság volt:
"sokszor tanúja voltam a nyugati irányból jövő szél verte porfelhőknek, szemet-szájat bántó hatásának. Jászeső-nek mondták.”
Domb Lakópark ősszel
Mező Mihály élete végéig dicsérte, sőt „örvendezett” az Arborétum megvalósításának, és elismerését fejezte ki az e téren végzett kitartó munkáért Göbölös Antalnak. Az erdőmérnöknek írt 2011-es levelében is Kecskemét egyik gyöngyszemének, ékkövének nevezte az Arborétumot. Ugyanakkor az ekkor már idős Mező Mihály az utókor városvezetőinek is odaszúrt: a 2000-es évektől kezdve ugyanis házakkal kezdték beépíteni a mai Domb Lakópark néven ismert területet. Ezzel – mint fogalmazott –
„megtörték a kórháztól a Nyíri erdőig tervezett zöld véderdősávot. Én a város levegőtisztasága elleni bűnös cselekedetnek minősítem.”
Dr. Mező Mihály jogász, Kecskemét egykori tanácselnöke több mint négy évtizeden át szolgálta Kecskemétet. 1946-tól dolgozott a Városi Tanácsnál, pályája során polgármesteri titkár, igazgatási osztályvezető, tanácselnök-helyettes és megyei tervosztályvezető is volt, majd 1979 és 1987 között tanácselnökként irányította a várost. Nevéhez számos jelentős intézmény és városi érték létrejötte fűződik, többek között a Bozsó Gyűjtemény, a Nemzetközi Kerámia Stúdió, a Szabadidőpark, a Kecskemétfilm, a Kodály Intézet, a Planetárium, a Margaréta Otthon, az SOS Gyermekfalu, a Vadaspark, a Városszépítő Egyesület és a KTV. Fontos szerepet játszott a korszerű városfejlesztés előmozdításában. Kezdeményezésére készült el a 30 évre szóló általános rendezési terv. Életének 89. évében 2017. január 20-án hunyt el.
Falusi Norbert írása
Levéltári forrás:
MNL Bács-Kiskun Vármegyei Levéltár – XIV. 112. Dr. Mező Mihály Kecskeméti Tanács VB. elnökének iratai 1946-2011.
Felhasznált periodikák az Arcanum adatbázisából:
Petőfi Népe, 1970. augusztus 5.
Magyar Mezőgazdaság, 1971. július 7.
