A locsoló fiatalság örömének szegte szárnyát egy kormányrendelet 1916-ban, miután a tojásfestést, illetve a megfestéshez hasonló „kikészítését”, és ezeknek a díszes tojásoknak a forgalomba hozatalát a jogszabállyal megtiltották. Aki tehát az elhervadását megakadályozó locsolkodást piros tojással kívánta meghálálni, kihágást követett el, és akár hivatalos eljárás megindítását is kockáztatta e merész cselekedetének fejében.
A furcsának tűnő szigorúság oka nagyon is valóságos volt, hiszen ezekben az években zajlott az első világháború. A Kecskeméti Hirado szerkesztősége az egyik januári lapszámában a döntésről szóló híradásához még azt is hozzáfűzte, hogy „a kormány ezen rendelkezését nagyon helyénvalónak tartjuk, mivel ezáltal eleje vétetett a nagyon fontos közszükségleti cikket képező tyúktojás indokolatlan pazarlásának”.
De nem csupán a húsvéti hagyományok egy részéről, a hímes tojásokról kellett abban az évben lemondani - ugyanennek a lapszámnak egy másik cikke is a fellépő hiányok miatti takarékoskodás szükségszerűségét fejtegette. A vendéglőkben például korlátozott, és igazolványhoz kötött volt a kenyérfogyasztás, ám emellett az írás szerzője még a kávéházak délutáni tejes kávéiból is kispórolta volna a tejet, mondván az élvezeti cikk fényűzésével szemben a közszükséglet áll, a tej sokak számára orvosság, alapvető életfeltétel.
