Nos, miként az a Kecskeméti Közlöny 1924. február 20-ai számából kiderül, mozgalmasan telt a farsang Kecskeméten, de nemcsak a bálokon, hanem a kocsmákban és a rendőrségen is.
“Amikor éjfélt mutat az óra, sok helyt nem ér véget a nap, most különösen nem, mert a farsang szabadjára engedte a felvidult kedélyeket s a reggelbe nyúló vigadozásoknak egy egy érdekes epizódja ilyenkor történik. Sok látnivaló akad éjszakánként, amelyekről a sarkon posztoló rendőr, de legtöbbször az ügyeletes rendőrtiszt is tudomást szerez” - írta a hétfő kivételével minden nap megjelenő, dr. Kiss Endre felelős szerkesztő által jegyzett, lapszámonként 400 koronába kerülő lap.
A cikk szerint “a vasárnapot korcsmákban ünneplő magyarok között mindig támad nézeteltérés, s a béke helyreállítása több esetben csak hatósági beavatkozással lehetséges. Az elmúlt vasárnap a szokottnál nagyobb mértékben vették igénybe a rendőrséget. Az ügyeletes szoba szinte percenként változtatta vendégeit. 15 előállítás történt vasárnap éjszaka folyamán” - folytatódik a tudósítás.
Az is kiderül, hogy előállítottak 12 korcsmázó fiatalembert, akik “tettlegességgel akarták elintézni a köztük felmerült vitás ügyet. A boros hangulatban összevesztek és egymásra támadtak. Előkerült a bicska is, néhányan az ellenfelek közül véres fejjel hagyták ott a mulatozás színhelyét”.
Egy másik, városvégi kocsmában történt perpetvarnak még súlyosabb következménye lett: “Hegedűs Mihály munkás italozás közben összeszólalkozott testvérével s zsebkésével olyan súlyosan megszúrta, hogy kórházba kellett szállítani”. Máshol a rendőri beavatkozás meggátolta a tettlegességet.
“Nagyon gyakori eset, hogy asszonyok a férjük ellen tesznek feljelentést, mert ittas állapotban meg akarja verni őket. Vasárnap éjszaka is több asszony kért hatósági védelmet. A férfi agyon- veréssel fenyegette a feleségét, mert a késői hazatérést szóvátette. Egyik férj pedig kizárta a lakásából az asszonyt meg leányát s csak a rendőr szavára engedte be ismét”.
Hiába a farsangi téma, drámai élethelyzetek jelennek meg a cikkben, különösen az utolsó bekezdésben, amely élesen rávilágít a világháború utáni “szomorú gazdasági viszonyokra”.
“Éjfél után egy munkás ember jelentkezett a rendőrségen és szállást kért, mert négy kis gyermekével nem tudja hol tölteni az éjszakát. Elmondta, hogy az egyik szénbányában dolgozott, de a munkáslétszámot csökkentették és őt is elbocsájtották. Idevaló illetőségű, de nincs lakása. A rokonához utasították, de csak az asszony van odahaza s nem ad szállást a férje beleegyezése nélkül. Kérte, engedjék meg neki a fogdában tölteni az éjszakát. A rendőrtiszt ezt nem tehette meg. A munkás támogatás nélkül, miután pénze nem volt, az állomás várótermében várta be a reggelt.”
