Amikor a tolvaj agyafúrtnak hiszi magát, de kiderül, hogy áldozata még nála is okosabb.
Érdekes esetről számolt be 1909. augusztus 5-ei számában a Kecskeméti Ujság, a “Kecskemét és vidéke érdekeit szolgáló független napilap”.
A cikk szerint a Szegedről Budapestre induló déli vonat egyik harmadosztályú kocsijába egy “cilinderes ur ült és nagyon demokratikusan viselkedett”.
“Én jobb szeretek itt, a nép között! Olt a Il-od osztályban meleg is van és sok a zsebmetsző!” - mondta. És hát ő aztán csak tudta, miről beszél, hiszen mint kiderült, éppen az utasok megrövidítésére pályázott, roppant kifinomult és el kell ismerni, profikra valló módszerrel.
“Egy termetes asszonyság” mellé ült le, és “feltűnően dörgölődzött hozzá” - szól a tudósítás. Az asszony Félegyházán ijedten felugrott, mert észrevette, hogy ellopták 600 koronáját!
“Lett nagy riadalom, az utasok szörnyüködtek. A károsult lement és panaszt tett” - folytatja a sztorit a Kecskeméti Ujság. A rendőr lezáratta a kupé ajtóit s a kalauzokkal megkezdte a kutatást.
“Mindenkinek meg kellett mutatni a pénzét. Utoljára maradt a cilinderes ur. Kivette pénztárcáját. Sok pénz volt nála. Előkelő mozdulattal mutatta:
— Tessék! Szólt.
A rendőr nézte a pénzt, egyszerre nagy meglepetésre elkiáltotta:
— Maga a tolvaj !”
Hogyan? Vajon éppen a magyar Sherlock Holmes volt szolgálatban Félegyházán, aki a legendás londoni detektívhez hasonlóan egy pillanat alatt megold egy ilyen kaliberű bűnesetet? Nos, nem pontosan erről volt szó. Meglehet, hogy a rendőr is ügyes volt, de a károsult asszony előrelátása óriási mértékben a kezére játszott az ügy villámgyors felgöngyölítésében.
Lássuk a csattanót! Amikor a rendőr megfogta a cilinderes úr karját, ő “okvetetlenkedett, felháborodottan hencegett, de hiába való volt a tagadása. Az asszony ugyanis feljegyezte a bankjegyek számait, igy ráismertek a pénzre és a zsebmetszőt letartóztatták”. Emberére akadt hát a bűnöző!
Hogy a csúnya átverési kísérlet az utastársakat mennyire felháborította, azt jól mutatja, hogy a tolvajt “megverték, kirúgták, alig tudott szuszogni, mikorra lekerült a kocsiról…”
