Felütöttünk néhány régi újságot, hogy megtudjuk, miként búcsúztatták az óévet a kecskemétiek a két világháború alatt és között, melyek voltak a legnépszerűbb helyek a vigadozásra, hol ropták a csárdást, és hol táncoltak pesti dzsesszre, milyen volt a hangulat a "kiskorcsmákban", meddig pörgették ki a mulatságot.
1914: “Egyáltalában helyénvaló-e a vigasság?”
“Milyen lesz az idei Szilveszter?” - tette fel a kérdést a Kecskeméti Lapok 1914. december 25-ei számában megjelent jegyzet szerzője, azt az akkor nyilvánvalóan gyakran szóba kerülő dilemmát körbejárva, hogy miként szabad, illik, egyáltalán helyénvaló-e ünnepelni háború idején?
“Vannak, kiknek jóérzése azt súgja, hogy az elesettek emléke iránt való kegyeletünk megtilt minden vigadozást, hogy a hitvesek, anyák, jegyesek fájdalmát nem sérthetjük meg cigányzenével, poharak csengésével. Mások meg úgy vélik, hogy soha több okunk nem volt a vigadozásra, mint mikor az átokkal vert tizennégyes esztendőt búcsúztatjuk és soha megokoltabb nem volt a reményteljes várakozás, mint most: hogy az újesztendő kegyelmesebb lesz hozzánk, mint volt az, melynek a sarkára hágott” - vázolja fel az újságíró a véleményskála két szélső értékét.
Azt mindenesetre leszögezi, hogy “azzal már ma tisztában van a jóérzés, hogy a más esztendei Szilveszterek hangos dobzódása, féktelen jókedve és ezer kedves bohósága az idén nem volna helyén”, noha “a múló esztendő megérdemelné, hogy sírján a legvigabb tort üljük, de viszont nem feledhetjük, hogy ez a közös nagysir sok ezer drága más sirhalmot ölel magába, melytől most veszünk fájdalmas búcsút”. Hangsúlyozza azt is, akit a maga személyében nem sújtott mélyen a háború, örvendezésében “tapintatosnak és határok közé szoritottnak kell maradnia, hogy ujjongó kedve ne érintse kíméletlen illetéssel másoknak mély és szent fájdalmát”.
A szerző felteszi azt a kérdést is, hogy “egyáltalában helyénvaló-e a vigasság?” Végül arra a következtetésre jut, hogy “Szilveszter sorsát a december 31-iki harctéri helyzet fogja meghatározni”, hiszen a háborús győzelmek híreit megünneplik hétköznapon is “és nincs semmi okunk, hogy ebben a tekintetben ép Szilveszterrel tegyünk kivételt”. Mivel pedig a harctéri állapotokat nem lehet előre megjósolni, “ezért nincs értelme az előre való fogadkozásnak”, végső soron pedig ez a helyzet nem olyan rossz, “hogy a teljes tartózkodást kényszerítse ránk, de olyan jó sem, hogy teljesen feledtetné velünk az esztendő áldozatait”.
1928: “Úgy zuhogott az eső, mintha öntötték volna”
“A háború óta a tavalyi Szilveszter volt a legsikerültebb. Az 1927-ről 1928-ra virradó éjszakán Kecskeméten a békeévekéhez hasonló pazar jókedv csapongott. Szinte meglepett mindenkit akkor az az igazi szilveszteri hangulat, amely színes árként öntötte el a várost. A mostani szilveszter nem sikerült ennyire” - tesz összehasonlítást 1929. január 3-án megjelent számában a Kecskeméti Közlöny az egy évvel és a három nappal korábbi évbúcsúztató között.
Utóbbira az időjárás nyomta rá a bélyegét. Mint a szerző megjegyzi, nem is emlékezni, “hogy valaha ilyen szomorú külsőségek között érkezett volna az év utolsó napja. Úgy zuhogott az eső, mintha öntötték volna. Aki utcára került, bőrig ázott. A Nagykőrösi utca úttestét 8 óra tájban árvíz öntötte el. A Budai utca sarkán nem lehetett átkelni, csak bokáig érő vízben.”
A színház közönségét nem riasztotta vissza sem az időjárás, “sem a felemelt helyár, ami a színház szilveszteri meglepetése volt” - szúr oda egyet az újságíró. Beszámolója szerint “zsúfolt ház várta a mulatságos kabaréestét”, de a mozi se panaszkodhatott, három előadására is megtelt a nézőtér. A harmadik éjfél után ért véget, éjfélkor elsötétítés, 12 harangütés és a vásznon megjelent: B.Ú.É.K.
Az újságíró körsétát is tett a városban. A Kaszinóban kellemes volt a hangulat, a gazdák bálján kitűnő - “a fiatalság széles jókedvében ropja a csárdást” - a Homokban “ember ember hátán”, nem lehetett helyet kapni. A Beretvásban volt leginkább észlelhető a kedvezőtlen időjárás hatása.
“Tavaly ilyenkor itt egyetlen szék nem volt szabadon. Most is rengeteg ember van, a kávéház ‘zsufi’ — az étteremben azonban jónéhány üres asztalt látunk. Tavaly ilyenkor itt közlekedni is lehetetlen volt” - írja a Közlöny zsurnalisztája.
Majd ment tovább. A Katolikus Legényegylet évbúcsúztatóján “gyöngy” a hangulat: “pompás kedvet csinál a nagydobbal is felszerelt ügyes házizenekar, megy a tánc gondtalanul”.
Éjjel egykor az Otthon vendéglő tömve, a Polgári Daloskör dísztermében is “nagy a siker”. A rossz idő miatt nem remélték, hogy “a minden Szilveszterkor szokásos hatalmas publikum egybegyül. Szerencsére nem lett igazuk a pesszimistáknak. A közönség eljött s emiatt külön is nagy a jókedv.”
Három órakor a Beretvásban “emelkedett a hangulat”. “Mindenki virul. Egyik-másik asztalnál már ölelgették egymást az elérzékenvültebb lelkek. Férfiak — férfiakat, nők — nőket, aztán itt-olt felváltva. Már ahogy az újévi érzékenység sugalmazza. Hanem pezsgőbontás ez nincs annyi, mint tavaly volt. Csak itt ott habzik az aranysárga ital” - tudósít a szerző, aki hajnal felé még betekintett a kiskorcsmákba is.
“(...) megteltek ezek a menedékhelyek is busuló magyarokkal. Némelyek állapota — aggodalomra ad okot. Kár, hogy szép fehér hótakaró nem ad festői hátteret a Szilveszter-estnek s az Újév hajnalának. Ha az időjárás szeszélye nem rontotta volna el, úgy valószínű a tavalyi forgalmat elérte volna a Szilveszter éjszaka” - von mérleget a Közlöny újságírója.
1929: “Vidám, kellemes, de szegény”
Egy évvel később, 1930. január 3-án - szintén a Kecskeméti Közlöny - “Vidám, kellemes, de szegény Szilvesztere volt Kecskemétnek” címmel számolt be 1929 utolsó éjszakájáról.
Az újságíró ismét végigjárta a város éttermeit, mulatságait és kocsmáit. Mint cikke elején megjegyezte, “senki sem várt sokat a Szilveszter éjszakától s talán senkinek sem meglepetés az a szegénység, ami az újév hajnalát köszöntötte”.
Fél 11-kor a Kaszinóban “reng a táncoló sokaságtól a terem”, a Homokban “kívül minden asztal foglalt, a belső helyiségben nem sokan vannak”.
“A Beretvás kávéházi része majdnem tele. Egy hölgy a pódiumon. Igen szépen énekel. Déry Margit fővárosi művésznő. Az étteremben csak a belső hosszú törzsasztal foglalt. Három évvel ezelőtt Szilveszterkor egyetlen szék nem volt üresen. Gyorsan a színházba. Félház, negyedház” - szól a tudósítás.
A Katolikus Legényegyletnél családias volt a hangulat. A vendéglők közül a Körösi-utcán s az Erzsébetben női zenekar játszott, ahogy az újságíró értékelte: “mindkettő ügyesen dolgozik”. Az utcáról “innen is, onnan is vidám szilveszteri nótázás” hallatszott, a Szabadság tér forgalmas volt, magánházakból zongora, énekszó szűrődött ki.
A Közlöny munkatársa végigkérdezte, az egyes helyszíneke hány üveg pezsgő fogyott.
“A Beretvásban 35, a Kaszinóban és Homokban együtt cca 25—30, a Keresk. Kaszinóban 12, Rónánál 11, Erzsébetben 1 (azaz egy), az Otthonban és Gergelynél pedig maguk a vendéglősök bontottak egyet-egyet, hogy mégis, legalább egy pukkanjon, ha már a közönségnek nincs pénze. Összesen száz se ment el. Nem sokat kerestek zenekarok, pincérek, kéményseprők, újévi malacosok, kucséberek, senki, senki. Vidám, kedves, de szegény volt Kecskemét Szilvesztere” - szól az összegzés.
(A kucséber vándorkereskedő, aki többnyire csecsebecséket, játéktárgyakat, déligyümölcsöt, nyalánkságokat árult vagy sorsolt ki szerencsejátékkal, főleg szórakozóhelyeken - - - -Arcanum Kézikönyvtár, A magyar nyelv értelmező szótára).
1936: “Leírhatatlan tolongás színhelye volt a Beretvás”
”Ezres tömegek pompás jóhangulata fogadta az új esztendőt — Nagy idegenforgalom, kivilágos virradatig tartó tánc és hejehuja — A nyilvános szórakozóhelyek forgalmát 15.000 pengőre becsülik” - tudósított az 1936-os esztendő elbúcsúztatásáról - Kecskemét optimista Szilvesztere címmel - 1937. január 3-ai számában a Kecskeméti Közlöny. Az újságíró nem fukarkodott az elragadtatott jelzőkkel, megjegyzésekkel.
“Évek óta nem látott tömegek várták az újesztendő beköszöntét, nagy forgalom volt csaknem mindenütt. A színházba már délelőtt alig lehetett jegyet kapni s aki végigsétált az egyéb szilveszteri estéken, mindenütt zsúfolt házat talált” - kezdett bele a tudósításba.
“Igen szép közönség táncolt a MIVÉ szilveszter-estjén, nem akadt üres szék Lichtneckert vendéglőjében s a gazdák szomszédos nagytermében úgy járták a csárdást, hogy a falak is rengtek. Leírhatatlan tolongás színhelye volt a Beretvás. A télikertben ötszörannyian akartak helyet kapni, mint amennyien beférnek, a ruhatáron nem lehetett keresztülhatolni, egymás hegyén-hátán ült a nép s a tenyérnyi tánchelyen, ahol normálisan legfeljebb tíz-tizenöt pár táncolhatott volna, legalább száz pár taposta egymást. Mert nemhogy táncolni, de mozdulni is alig bírtak. Egy-egy ülőhelyért, egy üveg borért közelharc folyt” - számolt be a politikai napilap.
Mint a cikkből kiderült, kitűnő hangulat volt a Kereskedői Kaszinóban is: a nagytermet boxokra osztották, középen “pesti dzsesszt” játszottak, körben táncoltak, és mivel itt nem voltak túl sokan, kényelmesen lehetett szórakozni.
“Óriási közönsége volt az Otthonnak. A díszteremben a Polgári Daloskor táncmulatsága zajlott nagy hangulatban, a földszinti vendéglő zsúfolva volt s a Fészekben rengeteg ember megfordult” - folytatódik a beszámoló.
A Közlöny szerint 3—4 ezerre becsülhető azoknak a száma, akik nyilvános szórakozóhelyeken várták meg az éjféli villanyoltást és koccintással üdvözölték az új évet, “de reggel 6 óráig alig apadt a számuk. Senki sem akart hazamenni, igaz, hogy nem is volt ajánlatos. Egész éjszaka ólmoseső esett, csúszósak voltak a járdák s talán soha ennyien el nem estek egy éjszaka, mint szilveszterkor”.
Kecskeméten “feltűnően sok vidékit” láttak ezen a Szilveszteren, szép számban jöttek Nagykőrösről, Félegyházáról, a szomszédos falvakból, pusztákról, de számos pesti vendég is akadt.
“Ami a fogyasztást illeti, nem lehet panasz. Lényegesen nagyobb volt, mint az egy évvel ezelőtti szilveszterkor. A legtöbben persze óvatosan duhajkodtak, amihez nagyban hozzájárult az a kétségtelen tény, hogy az árak kissé borsosak voltak, de azért pezsgőt is láttunk elég rendesen. Igen népszerű volt a valódi kecskeméti barack!” - jegyzi meg a szerző, aki azt is kiemeli, hogy sokszáz háznál volt családi összejövetel, rádióhallgatás, tánc, “itt-ott pezsgőzés”.
“Optimista szilveszter volt, vígan jött az újév s ha annak többi napjai is ilyenek lesznek, egy baj sincs” - zárult a tudósítás.
1939: “Óriási tömeg igen sokat ivott, költött, de hol van már a régi kedv?”
“Az év utolsó napja, illetve az éjszakája magára nyomta a környezet hangulatát. Az emberek mulattak, szórakoztak, megfeledkeztek magukról, vagy legalább is meg akartak feledkezni, ha csak rövid néhány órára, de ez a feledniakarás nem sikerült a maga teljességében. Nem kell okvetlenül pesszimistának lenni, hogy megállapítsuk: ez a Szilveszter messze elmaradt a múltévi Szilveszterektől — hangulat tekintetében” - tudósított 1939 elbúcsúztatásáról a Kecskeméti Ellenőr, 1940. január 2-i lapszámában. Nem is csoda, hogy cikküknek a "Hangulattalan Szilveszter" címet adták, az alcímben pedig azt emelték ki, hogy “óriási tömeg igen sokat ivott, költött, de hol van már a régi kedv..?” Természetesen az okokat nem kell nagyon keresgélni: ekkor már hónapok óta zajlott a második világháború, Lengyelországot a németek és a szovjetek már felosztották egymás között, és Szovjetunió megtámadta Finnországot.
Pedig szórakozási lehetőségekben bővelkedett Kecskemét 1939-ben is. Három nyilvános bál volt, ezeken kívül rengeteg táncolási lehetőség mindenfelé.
“Itt nem is volt hiba. Ezek a helyek azután a színház és a mozi tömve voltak éppúgy, mint minden hely, ahol csak egy parányi lehetőség nyílt arra, hogy rövid ideig búcsúzni, azután pedig köszönteni lehessen az Újévet” - írta a Kecskeméti Ellenőr.
“Az Elit-mulatótól le a Makhetes borozóig minden mulatóhely és csárda tömve volt. A szórakozó arcokról le lehetett olvasni, hogy senki sem sajnálja a pénzt, bár minél többet ittak az emberek, hogy feledjenek, annál inkább kijózanodtak...Az emberek legtöbbje »pendlizett«. Itt is egy fröccs, amott is egy félliter és a végén, mire a hajnal kezdte bontogatni szárnyait, »elkészültek«. Így azután jó Szilvesztere volt a vendégeknek is, de a tulajdonosoknak is, sőt még a fiákereseknek és a taxisoknak is. Ezek egész éjjel készültségben voltak. Jó árért dolgoztak és a vendég fizetett, mert Szilveszterkor nem szokás takarékoskodni”.
Hraskó István írása
Kiemelt kép: Szilveszter 1933 / FORTEPAN / Lovas Rita adományozó
Felhasznált források:
Kecskeméti Lapok, 1914. december 25.
Kecskeméti Közlöny, 1929. január 3.
Kecskeméti Közlöny, 1930. január 3.
Kecskeméti Közlöny, 1937. január 3.
Kecskeméti Ellenőr, 1940. január 2.
