Kecskemét közvilágítása nem mindenütt szolgálja a világosságot, sokszor inkább csak panaszra ad okot - írta a Kecskeméti Ujság 1909. október 15-én a hiányos közvilágításról.
„Most, hogy beállott az ősz s hamarabb alkonyul, újra napirenden vannak a világítási mizériák. Sötétek az utcák, különösen a külvárosiak, amelyek egyébként is mostoha gyermekei a közgondosságnak. Több utca lakóitól érkezett hozzánk panasz, hogy a villamoskörték, amelyek egyébként is messze távolságban vannak egymástól, alig pislognak s homályosságukkal veszélyeztetik az est beállta után arra járókat. Lehetne talán mégis csak tenni valamit az ellen, hogy Kecskeméten ilyen panaszokra többé ne legyen ok.”
Tény, hogy Kecskemét közvilágítása — még a városközpontban is — elmarad a kívánalmaktól — ezt már majd' hetven évvel később a Petőfi Népe újságírója írta 1971. december 4-én. Cikkében nemcsak arról számolt be, hogy a közvilágítási lámpák száma 1961 és 1971 között 2695-ről 3871-re emelkedett, hanem kiemelte a legégetőbb problémát is: a meghibásodott égők cseréjére gyakran heteket, sőt hónapokat kellett várni.
Ugyanitt három évvel később pedig ez olvasható: "Kecskeméten az a furcsa helyzet állt elő, hogy megyeszékhelyre vezető utak jól kivilágítottak, ugyanakkor a városközpont ezekhez viszonyítva sötét. A külterületen olyan utcákat is találunk, melyekben esetleg csak egy-két lámpa világít elenyésző fénnyel, vagy egy sem.
Bár már eltelt a 20. század e sorok megírása óta, Kecskemét közvilágítása ma is gyakran kritika tárgya. Számos utcában a lámpák fénye gyenge vagy egyenetlenül oszlik el, a külvárosi részek pedig továbbra is fejlesztésre vár. A közvilágítás korszerűsítése örökké égetően fontos kérdés.
(Forrás: Arcanum)
Kiemelt kép: Kivételes látvány a budai Szabó Ilonka utcában, modern épületelőtt világít ez a múlt századbeli gázlámpa
