Hogyan találkoztak a vasfüggöny mögött élő kecskeméti fiatalok az amerikai polgárjogi mozgalmárral, aki hatalmas göndör hajkoronájával divatot teremtett feketék és fehérek között? Ki volt Angela Davis, akiről John Lennon és a Rolling Stones dalt írt? Miért mozgatta meg a kecskeméti fiatal kommunistákat a kaliforniai egyetem filozófia tanszékén nő- és polgárjogi mozgalmak történetét oktató nő? És hogyan jelent meg mindez a korszak egyik legérzékletesebb műfajában, a „hangulatjelentésben”?
1971 februárjából származik a következő „Szigorúan bizalmas!” jelzéssel ellátott információs jelentés, amelyet a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) Bács-Kiskun megyei Bizottságának egyik politikai munkatársa készített.
– „A szolidaritási akció Angela Davis kiszabadításáért, életének megmentéséért egyre nagyobb méreteket ölt. Sokan, akik most hallják először ezt a nevet, érdeklődnek, hogy ki ez a néger nő, aki a nyomor, faji, politikai elnyomás ellen a négerek felszabadításáért küzd igaz kommunistaként, aki világosan látja, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek okai magában a kapitalista rendszerben gyökereznek.”
Minden korban különféle módon és mélységben alkalmazza a hatalom a propaganda eszközeit – 1989 előtt erre külön Agitációs és Propaganda Osztályt működtettek. Az akkor egyetlen párt – az MSZMP – által meghatározott politika hírek szállításáról, azok helyes értelmezéséről, a „szocialista emberhez” eljuttatásáról, sőt, a hírek közhangulatra gyakorolt hatásának ellenőrzéséről a legfelsőbb szervektől a pártalapszervekig terjedő – bonyolult – agitációs és propagandahálózat felelt. Az agitáció felülről lefelé irányult, mely részben a párttagság és a pártiskolán képződött propagandisták tájékoztatását szolgálta, hogy a kapott direktívákat a politikai aktívákon, a taggyűléseken, a szakszervezeti és a munkahelyi tájékoztatókon, s kötetlen beszélgetéseken megfelelő formában minél szélesebb körben terjesszék.
A „Szabadságot Angela Davisnek!" kampányba bevonták a gyári dolgozókat is. Moszkva, Szovjetunió, 1970. Forrás: ismeretlen fotós / cambridge.org
Az alulról felfelé történő ellenőrzés – egyik – eszköze a hangulatjelentés volt. A tartalmuk kritikával kezelendő, ugyanis készítőik gyakran megrendelésre dolgoztak korlátozott értékítélettel és bátorsággal, így sokszor inkább azt írták, amit a felsőbb vezetés hallani akart – nem feltétlenül azt, amit az emberek valóban gondoltak. Ennek ellenére olvasásuk közelebb visz ahhoz, miért kerülhetett egyáltalán a kecskeméti fiatalok szeme elé Angela Davis, akinek szabadon bocsátását világszerte milliók követelték, baloldali politikai csoportok és úttörőrajok vették fel a nevét.
A Bács-Kiskun megyei KISZ hangulatjelentése rávilágít azonban arra, hogy a helyi fiatalok jóformán semmit sem tudtak volna az Egyesült Államokban zajló eseményekről, ha azt a cenzúra nem engedte volna – ami azért is paradox, mert miközben a rendszer a nyugati világ kritikájára építette ideológiai alapjait, éppen abból kölcsönzött példaképet a magyar fiatalok részére. Angela Davis tagja volt az Egyesült Államok Kommunista Pártjának, és megtapasztalta az erőszakos rasszizmus féktelenségét, amikor négy barátját is elveszítette egy, a Ku Klux Klan általi, baptista templomot célzó bombatámadásban – a keleti blokk kommunista pártjai a baloldali amerikai értelmiségit zászlójukra emelte.
1971-ben a Magyar Ifjúság felhívására tiltakozó plakátok és röplapok jelentek meg több megyei gimnáziumban, és számos iskolában ifjúsági nagygyűléseket tartottak Angela Davis melletti kiállásként. A demonstrációk amiatt szerveződtek, mert a Kaliforniai Egyetem filozófia tanszékén oktató, polgárjogi aktivista ellen gyilkossági vádat emeltek egy bírósági incidens kapcsán – noha ő maga nem volt jelen a tett helyszínén. Ügye világszerte tiltakozási hullámot váltott ki, amely a szocialista országokat sem kerülte el – még ha ezek a megmozdulások felülről szerveződtek is a vasfüggöny mögött.
Az Amerika-ellenes hangulat jegyében a kiskunhalasi gyűlésen még egy Richard Nixon elnököt ábrázoló bábut is elégettek. Ez a fajta politikai erőszak azonban nem nyerte el mindenki tetszését – főként a felnőttek körében merült fel a kérdés: vajon van-e joguk egy elnököt szimbolizáló bábut elégetni? Még akkor is, ha a kommunisták szemében Nixon testesítette meg a vietnámi háború szörnyűségeit. Mindeközben éppen napirenden volt az új ifjúsági törvénytervezet vitája, amelyet nem kisebb ígérettel hirdettek meg, mint hogy „az ifjúság szárnyalja túl apái nemzedékét”. A cél kétségtelenül nemesnek tűnik utólag is, ám könnyen hatott üres politikai szólamnak már akkor is, különösen, ha komolyan vesszük a kiskőrösi KISZ Végrehajtó Bizottság véleményét, amely szerint a tervezet túlságosan általános, és nélkülözi a konkrétumokat, amelyek valóban segíthették volna a fiatalok életét.
Kecskeméten sem bábut, sem angol nyelvű könyveket nem égettek a KISZ gyűléseken, jóval visszafogottabb formáját választották a tiltakozásnak: levelet küldtek az USA budapesti nagykövetének, és mintegy 150-en gyűléseztek a Fegyveres Erők Klubjában. Majd elhatározták, hogy mozgósító akciókat indítanak a munkahelyeken, az iskolákban és az ifjúsági brigádok tagjai között.
Angela Davis ügyét 1971 folyamán a keleti blokkban, és a megye több településén kisebb akciókkal igyekeztek napirenden tartani. Ebben a helyi mozgalmak segítségére volt a Petőfi Népe, amely rendszeresen tudósított a fekete jogi aktivista ellen zajló, elhúzódó perről. Míg azonban a nyugati világ szabad országaiban az afroamerikai harca valóban több tízezres tömegtüntetések formájában vált közösségi megmozdulássá, hasonló méretű demonstrációkra Magyarországon aligha kerülhetett volna sor.
A magyar nyilvánosság elszigeteltségét jól tükrözte a februári hangulatjelentés egyik megállapítása:
– „A jónak mondható indítás ellenére az alapszervezetek egy része, főként falvakon és tanyákon, nagyon keveset, vagy egyáltalán nem értesült a tiltakozó mozgalomról.”
Ez arra utalt, hogy még a párton belüli, felülről lefelé irányuló direktívák sem jutottak el megfelelően a párttagsághoz. Pedig a KISZ számára Angela Davis nem csupán a faji egyenlőség szimbóluma volt, hanem a kapitalista rendszer kritikájának élő példája is, amely egyszerre illeszkedett a hidegháborús propaganda logikájába, és válhatott valódi szolidaritási mozgalommá – bár ez utóbbi elsősorban csak a határkerítés nyugati felén valósult meg.
Nem teljesen világos, hogy Angela Davis mennyire volt tudatában annak, milyen nem szándékolt következményekkel járt híressé válása a vasfüggöny mögött. Évekkel később már bírálta az imázsából lett szocialista politikai árucikket, amely szerinte elterelte a figyelmet az „állandó küzdelemről”. Ahogy ő fogalmazott:
–„Egyszerre megalázó és lehangoló felismerni, hogy egyetlen generációval azután, hogy közéleti személyiséggé váltam, már csak egy hajviseletként emlékeznek rám.”
A hangulatjelentések különleges forrásai annak, hogyan működött a pártállami rendszer információs hálózata – és egyben azt is megmutatják, hogy a világ eseményei hogyan szűrődtek át a szocialista Magyarország politikai mindennapjaiba. Angela Davis története ettől függetlenül még ma is emlékeztet arra, hogyan találkozik a helyi érdeklődés az egyetemes igazságkereséssel, még a legzártabb rendszerekben is.
Falusi Norbert írása
Levéltári források:
MNL Bács-Kiskun Vármegyei Levéltár XXXV. 16. 2335 d. 9. tétel – Információs jelentések a szervezeti életről, az ifjúság hangulatáról – 1971.
Felhasznált periodikák az Arcanum adatbázisából:
Petőfi Népe, 1971
Nők a világban, 1985
Film Színház Muzsika, 1971 (kiemelt kép)
