Január 27. a holokauszt nemzetközi emléknapja: 1945-ben ezen a napon szabadították fel az auschwitzi koncentrációs tábort. Ugyanezen a napon verték halálra a nyilas keretlegények a balfi munkatáborban a legyengült Szerb Antal írót és irodalomtörténészt, akit joggal tartanak a magyar irodalomtörténet egyik legnagyobb alakjának. Kecskemét és környéke zsidó lakosságát 1944. június 27-én és 29-én indították útnak a megsemmisítés felé, a városi alsó vasútállomásról deportálták őket a lengyelországi haláltáborba. A földi pokolból csak kevesen tértek vissza.
Az alábbi dokumentum egy 1945. április 18-án, a kecskeméti izraelita hitközség irodájában felvett jegyzőkönyv. A vallomást két 14 éves ikerlány, Deutsch Kató és Deutsch Rózsi tette, akik a pestszenterzsébeti gettóból deportálva kerültek Auschwitz–Birkenauba, majd 1945 elején tértek vissza Kecskemétre. Beszámolójuk ritka, közvetlen forrása annak, hogyan élték meg gyerekek a deportálást, a tábori élet mindennapjait, a kényszermunkát, valamint a felszabadulást követő hazatérést. A jegyzőkönyvet betűhíven, változtatás nélkül közöljük.
Jegyzőkönyv - felvétetett Kecskeméten a Izr. Hitközség irodájában az alul kitett napon.-
Megjelenik Deutsch Kató és Deutsch Rózsi, 14 éves ikerlányok, pestszenterzsébeti / Árpád ucca 34./ lakosok, akik Auschwitzból két hete érkeztek vissza, és előadják a következőket:
1944. év július 1.-én a pestszenterzsébeti gettóból vagonban Monorra vittek bennünket és egy hét után újra vagoníroztak és a mi vagonunkban 86.-od magunkkal elindult velünk a vagon. Az ut három napig tartott, élelmiszert vihettünk magunkkal, de iratokat, pénzt, fényképet, ékszert mindent elvettek tőlünk. Az uton semmi élelmiszert nem kaptunk, csak vizet később / Kassa felé / úgy, hogy csendőri kísérettel lemehettünk, vagy a csendőrök feladtak. A csendőri bánásmód nagyon rossz volt.
Három nap után megérkeztünk Auschwitzba, fabarakokba voltunk elhelyezve és onnan Birkenauba vittek bennünket. Ott ismét barakokba voltunk elhelyezve, priccseken aludtunk, mely egymásfölé hármasával voltunk elhelyezve. A barakban fűtés volt. Ott fűből és faszénből készült ételt kaptunk, később már céklát és marharépát főzve kaptunk.
Egy év és fél hónapig dolgozva papucsot fontunk rongyokból. A rongyokat a mi elvitt ruháinkból készítettük. Reggel 5 órakor kellett kelnünk és este 7 órakor feküdtünk. Ha egy megszökött, akkor sziréna szólt és csengettyűztek. A barakokat magas feszültségű árammal telt drótkerítéssel kerítették be. A büntetések térdelésből, verésből állt.
Karunkra számot tetováltak.
Az oroszok január 27.-én jöttek be, a férfiak feltörték a magazinokat és elindultunk vissza. Szlovákián jöttünk keresztül, a csehek nagyon jók voltak hozzánk, étellel, fekvőhellyel segítettek bennünket. Az oroszok is felvettek az utójukra és pár kilométert hoztak hazafelé. A cseh katonák mindenben a legnagyobb mértékben segítettek rajtunk.
Még elmondjuk azt is, hogy édesanyánkkal és nővérünkkel véletlenül találkoztunk, aki a mi barakunk előtt állt utrakészen. Volt alkalmunk egy pár szót beszélni velük, sőt meg is csókolhattuk egymást. Őket valószínűleg kivitték Németországba, mint később beszéltük.
Budapestre érkeztünk meg, ahol egy velünk utazó hölgy megsajnált bennünket és elvitt magához a Lujza uccába, ott meguzsonnáztatott és után elmentünk nagynéninkhez. Öt nap múlva megérkezett édesapánk és akkor egy pár napig voltunk Erzsébeten, majd kocsival eljöttünk Kecskemétre, ahová édesapánk való. Pótlólag még előadjuk, hogy az ikreket külön választották és 30 pár ikerlánnyal dolgoztunk együtt.
Vallomásunk elmondásunk alapján van felvéve. Valamint azt is, hogy hetenként kétszer vért vettek tőlünk a német sebesült katonák javára.-
Deutsch Kató
Deutsch Rózsi
Kecskemét. 1945. április 18.
Szélmalom u. 32.
Rövid bevezetőt írta: Falusi Norbert
Kiemelt kép:
Deportálás Auschwitzba / Fortepan / Lili Jacob
Levéltári forrás jegyzéke:
Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Levéltár - IV.1928.a. Zsidó felekezettel kapcsolatos iratok (1906-1959)
