A kiskörút Deák Ferenc tér felé eső részét sűrű porfelhő borította be, miután a géppuskasortűz-szerű ropogást követően, nagy robajjal összeomlott a 133 éves Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom udvarán magasodó 29 méteres, hat pilléren álló, összesen 900 tonnás gabonasiló. A 25 kilogramm paxittal történő toronydöntésből „népünnepély lett”, amit több ezren szemléltek és többen is megsirattak – számolt be másnapi tudósításában a Petőfi Népe 2003. június 16-án.
Az 1870-ben indult Gőzmalom elbontásával eltűnt Kecskemét városközpontjában, az egykori Templom (ma Csányi) utcában, a maradandó értéket képviselő Homoki domb városrész szélén épült utolsó ipari létesítmény is. Helyét a legújabb kort szimbolizáló szórakoztató- és szolgáltató bevásárlóközpont, a Malom Center vette át. Amivel a tervek szerint a belváros parkolási gondjai is csökkenthetők úgy, hogy többszint mélységben csaknem félezer gépjárművet parkoltatnak.
A gabonasiló a robbantás után / Fotó: Tóth Sándor
Kecskemét városközpontja, amely még a hatvanas években háborítatlanul tükrözte az egykori mezőváros faluszerű arculatát, az ezredfordulóig ugrásszerű városiasodáson ment keresztül. Növekedésének közvetlen okait kereshetjük a megyeszékhelyi szerepkör megszerzésében (1950), és mezővárosból iparvárossá formálásában. Biztosította számára ehhez a kedvezőbb elbírálást a hatvanas és a hetvenes években a tanácsi költségvetési források elosztása, ami lehetővé tette a városi infrastruktúra nagyobb léptékű kiépítését.
Ebben az időszakban született meg az elképzelés a város belsejéről, amit sem a szocializmus építése, sem a kapitalizmusé nem írt felül. Elhatározták, hogy a régi belváros környékének vályogházas világát tömblakásokkal és az adminisztrációt, és a pártállami bürokráciát kiszolgáló toronyépületekkel váltják ki. S a kis telkekből halmazokba összefonódó, zárt sorú utcákat áttörik, és a helyükbe széles autóutakat és kiterjedt tereket alakítanak. Az 1967-es városrendezési tervbe foglalták bele azt, hogy a városközpontba sugárirányból érkező főforgalmi utakat egy belső és egy külső forgalmi körgyűrűvel összekapcsolják, amely évek múlva a főtéren áthaladó autóforgalom megszüntetését is lehetővé teszi.
Több részes írásunk Kecskemét városközpontját körbe ölelő körgyűrű történetéről, a hivatalosan nem Kiskörút nevet viselő kiskörútról szól. Az első részben a hatvanas éveket jártuk körbe, a másodikban a hetvenes években történt építkezéseket, és meg nem valósult terveket mutattuk be, a harmadikban, és egyben befejező részben az ezredfordulóig mutatjuk be a belváros folyamatos átalakulását.
A kiskörút kiépítése 1971-ben vette kezdetét, mely gondolat a főtérről kiterelni kívánt forgalomnak a levezetése céljából született meg. A város belső arculatát nemcsak átrajzolták, hanem évszázados szerkezetét is megváltoztatták néhány év alatt. Korábbi funkciókat tüntettek el, hogy a helyükbe újakat kínáljanak. A főtérről a piacot már 1949-ben kihelyezték. A Nagykőrösi utca – Koháry utca kereszteződés haláltorkolatát 1958-ban megnyitották, amikor elbontották a sokat látott Beretvás Szálló kávéházat. A Nagytemplom mögötti régi városrészben előbb áttörték a Don-kanyart, és néhány éven belül felszámolták a borospincés földszintes házakat. Helyüket új formák vettek birtokba: a Szalagház, mely 1969-ben a legnagyobb akkori tömbház volt az országban, a kulturálisközpont, az Alföld Áruház, az MSZMP megyei pártháza, a négy forgalmi sávos Petőfi Sándor utca.
Kecskemét, Deák Ferenc tér forgalommal /Kép forrása: Bács-Kiskun Vármegyei Levéltár, XV. Gyűjtemények
A siettetett urbanizációval járó komfortfokozat emelése kihívásokat is hozott magával. Az előnyös hatások mellett növekedett a forgalom, a zsúfoltság, a zajterhelés, a légszennyezés, a balesetek száma.
„A forgalom sűrűségéből következik, hogy a legveszélyesebb helyek a főútvonalakon és azok csatlakozásainál alakultak ki. [..] Az 5-ösön északról már a városba érkezéskor vigyázni kell a jobbról csatlakozó Március 15. utca és az Akadémia körút kereszteződésében, ahol gyakoriak a súlyos és könnyű sérülések, főleg elsőbbség meg nem adása miatt. [..] A legbalesetveszélyesebb az 52-es és az 5-ös kereszteződése. […] Halálos és súlyos tragédiák színhelye volt ez a kereszteződés.” – intette óva az alföldi városba látogatókat az Autó-Motor magazin 1985-ben, Ha Kecskemétre látogatunk írásában. „A városközpont megközelítése nem nehéz” – állapította meg az újságíró a város belsejébe való bejutást, „de onnan kitalálni már sokkal bonyolultabb. A kiskörút — valódi egyirányú körforgalom — leágazásainál figyelmesen kell közlekedni, mert ugyan táblák jelzik Dunaföldvár, Békéscsaba, Baja, Cegléd, Budapest útvonalakat, de ha valaki elnézi, keringőzhet tovább.”
Hock János utca - Kápolna utca kereszteződése a nyolcvanas évek elején / A fotót készítette Vincze Sándor, tulajdonosa: Kerekes Gyula
De nemcsak az idelátogatóknak okozott kihívást a közlekedés, hanem a számukban növekő helyi utasoknak is. Kecskemét lakossága 1978-ra meghaladta a 96 ezer főt, s különösen a belterület sűrűsége emelkedett. Javult az útminőség; 1977-ben 38 ezer m2 utat újítottak fel, és a forgalom is megindult a szakaszokban épülő kiskörúton, miután a főtéren áthaladó autósávokat – az országban először – megszüntették 1976-tól.
Sok utas sok konfliktussal jár, mondták évtizedekkel ezelőtt is, a kérdés az, hogy a feltételek javulása ellenére fennálló gondokat milyen módon kezelik. 1977-ben a VOLÁN 46 autóbusszal 21,2 millió utast szállított. A legfőbb problémát az okozta, hogy nem tudta teljesíteni a VOLÁN a vállalását, mert a plusz 15 darab buszt nem tudták forgalomba állítani. Megépült viszont a széchenyivárosi és a vasútkerti autóbusz decentrum. 1977-től megkezdték a lépcsőzetes munkakezdés bevezetésének előkészítését a túlzsúfolt vonalakon, annak ellenére is, hogy a hiánytól szenvedő tervgazdaság kecskeméti munkaerőpiacán a munkahelyek által bejelentett 10.080 betöltetlen helyre mindösszesen 4.335 jelentkező akadt.
A lakossági szolgáltatások kielégítésében fontos szerepet töltöttek be a kisiparosok, létszámuk a hetvenes évek második felében 599-ről 685-re növekedett. De bőven akadt hiányszakmából is, például cipészből, méteres szabóból, színes fotósból, lakáskarbantartóból és tisztítóból. A nyolcvanas évek közepére emelkedett is azon kecskemétiek száma, akik kisiparosként keresték kenyerüket a szállításban, az építőiparban, egyéb személyi szolgáltatásokban. Még nyugdíj mellett is több mint 130 fő váltott ki engedélyt, munkaviszony mellett pedig 400-nál is többen. Ennek hátterében már a gazdasági válság bajai is megjelentek, ekkorra ugyanis egyre láthatóvá vált az az illúzió, hogy a szocialista tervgazdaságban tervezéssel ki lehetne küszöbölni a piac irracionalitását, a túltermelési válságokat, és folyamatosan biztosítható a hatékonyság és a növekedés.
1985-ös városi tanácsi üléseken sem lehetett már a hiánygazdaság mindennapos tüneteit elmismásolni. Gyermekruházati cikkekből továbbra is szűkös a kínálat, az árak az égben, s különben is azt látni, hogy nincs is az ipar a hazai termelésre ösztönözve – jegyezték fel a panaszokat a tanácsi iratokban; – amikből, mint látható, akadt bőven.
„A kishatármenti csere keretében Jugoszláviából és Csehszlovákiából beérkező áruval együtt sem tudjuk az igényeket kielégíteni. Hiába javult a mezőgazdasági kisgépek és a kerti szerszámok választéka, s az AGROKER és a hetényi Egyetértés Szakszervezet javította a vásárlási lehetőségeket. Súlyos gondokat okoz november óta a tüzelőanyag és a palackos gázellátás. Mind a szénnel, mind a gáznál, vásárlást korlátozó intézkedések kerültek bevezetésre. Szénből az ellátási nehézségek továbbra sem enyhültek.”
Gondok mutatkoztak a beruházások határidőre történő felépítésével is. Kapacitási problémák miatt késett a Széchenyiváros építkezése és a szalagházi mosoda átadása is. De nem voltak elégedettek a tanácstagok a szolgáltatások kulturáltságával és a javítások minőségével sem, ahogy a teljesítés idejével sem.
A Nagykőrösi utcai Centrum Áruház megnyitását, melyre 1983. december 2-án került sor, a jugoszláv importból származó mozgólépcső beszerzése hátráltatta. Szabó Júlia vb. tag attól sem riadt vissza, amikor azt javasolta, ha nem érkezik meg a város első mozgólépcsője, annak beszerelése nélkül is nyissák meg az új, 8000 négyzetméteres áruházat. Vásárhelyi Alfréd fejlesztésért felelős osztályvezető próbálta nyugtatni a tanácsot. Elmondta: négymillió forint értékű berendezés kerül beépítésre, részben szocialista, részben tőkés importból származó gépeket rendeltek.
A kiskörúti új Centrum Áruház , ahol megtanult a fél város mozgólépcsőzni. / Fotó: Autó-Motor, 1985
A városüzemeltetés területén is számos kihívást jegyeztek fel. A városi parkok területe néhány év alatt 44 ezer m2 területtel növekedett, amik létesítésében jelentős szerepet vállaltak a „Tiszta, virágos Kecskemétért” mozgalomban résztvevő kollektívák. Aktivitásukat mutatta, hogy 1972-ben még csupán 28 „szocialista szerződést” kötöttek, öt évvel később már több mint százat. A gondozott parkterület 1976-ban 220 ezer m2 nagyságra, 1977-ben már 274 ezer m2-re emelkedett. Ellenben a pénzügyi ráfordítás stagnált, ezért az intenzívan kezelt területek mértéke jelentősen csökkent. Hiába vontak be iskolákat, kultúrintézményeket, és még a Hazafias Népfront tagjainak segítségét is kérték, ez sem volt elegendő fenntartani a parkok elvárható minőségét.
A nyolcvanas években telepszerű többszintes lakásépítés Kecskeméten, nagyobbrészt a Széchenyivárosban, másrészt a körúton belül, az Árpádvárosban folyt. A Széchenyivárosban a négy százalékos szanálási arány mellett 1980-ig több mint 5000 lakás épült. Az árpádvárosi lakótelepet a körúton belül, a Batthyányi és Petőfi Sándor utcák közé emelték, mely területen gyorsan elfogyott az építési terület. A belváros és az új városrészek közti átjárhatóság mielőbbi megoldása a tervezőknek és várospolitikusoknak egyaránt feladatot jelentett.
A városi tanács 1981-ben tárgyalta Kecskemét város általános rendezési tervét. A város úthálózatán folyó összforgalmat továbbra is körutakkal tervezték elvezetni, a főteret körbe ölelő kiskörúttól kifelé tartó nagy- és külső körutakon, és az egyes városrészeket összekötő gyűjtőutakon keresztül. A belváros parkolását, ahogy napjainkban is, zónákra osztották. A tervben továbbá szerepelt az is, hogy a nem autós közlekedők részére gyalog- és kerékpárutak szolgálnák az egyes városrészek és a központ, a pályaudvarok, iparterületek és rekreációs területek közti kapcsolatot.
A rendezési terv feladatának tekintette a történeti belváros értékeit megtartó rehabilitációt, revitalizációt, illetve tömbrekonstrukció eszközeivel történő átépítést, tehát a mennyiségi növekedés mellett a minőségi fejlődés elősegítését. A városközponthoz nyugatról csatlakozó úgynevezett Homoki domb területet, mely 18-19. századi népi-polgári építészet emlékeit szép számmal tartalmazza, védett népi műemlék jellegű területté nyilvánították.
„A hagyományőrzés, a történelmi emlékezet, mint valami intőn felemelt ujj, mindig ott van a városszépítők tudatában.” – nyilatkozta a városi tanács építési és műszaki osztályának csoportvezetője az Ország-Világ képes hetilapnak 1984 késő telén. A nyírábrányi születésű Juhász István, aki munka idejében Kecskemét jövőjét tervezte, szabad óráiban pedig a múltját kutatta, kissé keserűen azt is hozzátette:
„Kecskemét 1950-ben lett megyeszékhely. Az addig önálló városnak nem volt megyei fennhatósága, s később se kényszerült arra, hogy – építészeti, városrendezési szempontból – elrontsa azt, amit elődeink alkottak. Természetesen a ma érvényes elvek és határozatok „menedékéből” könnyű lenne azt mondani, hogy sokkal több értéket is megmenthettünk volna.”
Juhász mondataival sokan egyetértettek a mesterségesen „nőtt” városról. A nyolcvanas években a bontások miatt vált feszültté a hangulat. A régi, a felújításra már érdemtelen házak lakói sem szívesen hagyták el megszokott környezetüket, akik a városképre hivatkoztak, meg a történelmi emlékeket emlegették tiltakozásul.
A Gazdasági Gőzmalom látképe az 1970-es évek elején / Fotó: Múltbanéző, MNL BKML XV. 5. a.
Még 1974-ben a városi tanács megbízásából a Győr-Sopron megyei Tervező Vállalat szakértőcsoportja felmérést végzett a városban. Fényképfelvételt és műleírást készítettek minden megőrzésre alkalmas épületről. Például az Árok utca 30. számú lakóházról a következőt jegyezték fel: „Földszintes. Egyszobasoros. Többször átalakítva. Utcai homlokzata két-két tengelyes, oromfalas, csonkakonytyos (tető). Udvari homlokzatán széles, pilléres tornáccal. Nyeregtetős, cseréppel fedve. Épült: a XIX. század első felében. Megtartásra javasolva.”
A felmérés vastag kötetekben őrzött eredményeit – mely ma is megtalálható a megyei levéltárban – felhasználták a város általános rendezési tervének alakításánál is. Egyebek között a felmérésnek volt köszönhető az is, hogy a Homoki dombot népi tájvédelmi körzetté nyilvánították a Kölcsey, Mária, Munkácsy, Losonczy stb. utcákkal együtt. És több más épületet és utcát műemléki jelentőségűvé emeltek (Lechner Ödön utca, Lestár tér 1., Katona József tér 1-3, Batthyány utca 1-9. Rákóczi út stb.). Városképi és városszerkezeti jelentőségű területté a Jókai utcát, a Kada Elek utcát, a Bethlen körutat, a Rákóczi utat, a Piarista kollégium hátsó telekhatárát.
A Nagykőrösi út főtér felőli végén, ha annyira mélyreható változások nem is mentek végbe, mint a Don-kanyar elbontásával a Nagytemplom mögötti területen, így is impozáns saroképületeket bontottak el: a Béke Szállóra keresztelt Beretvás szállót (1958) és a Luther-palota közvetlen sarki szomszédját. Ugyanezen frekventált sarokponton épül majd fel 1989-ig a Centrummal szembeni oldalon a tizenkétlakásos, takarékszövetkezeti irodákat, valamint kereskedelmi célokat szolgáló üzleteket tartalmazó épület.
Móricz Zsigmond utca (ma Koháry István ) / Fotó: Vincze Sándor
A főtér széléről, az egykori Schell pavilont 1985-ben bontották el, mely a tanács szerint ekkor már nem illett a Centrum Áruház megújuló környékéhez. Ekkor készült el a volt Komszomol térre (ma Piaristák tere) tervezett új megyei könyvtár épületének terve is. Az olvasók azonban a Katona József Könyvtárat majd csak 1996-tól vehetik birtokba.
Kecskemét közel három évtized alatt, a hatvanas évektől 1990-ig sáros faluból modern nagyvárossá fejlődött minden előnyével és hátrányával. Király László György, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának munkatársa publikált a rendszerváltás hajnalán erről hosszabb cikket az Alfölddel foglalkozó kutatók lapjában, az Alföldi Társadalomban. A kecskeméti közgazdász, aki 2002 és 2005 között az adóhivatalt vezeti, pontokba szedte Kecskemét szocialista fejlődésének kritikus epizódjait.
Az egyik az, hogy a városon belül a lakó- és munkahelyi funkciókat betöltő városrészek eltávolodtak egymástól. Az első lakótelepek (Csilléritelep, Leninváros) még a város ipari övezeteihez közel létesültek, de a legnagyobb népességű Széchenyiváros, vagy a korszerű sor- és családiházas Vacsiköz már Kecskemét nyugati, illetve északi részén épült egyre távolodva a városközponttól. Az ipari területek terjeszkedési iránya ezzel szemben dél és kelet. „Mindez önmagában még kedvező is lehetne, ha a város közlekedési hálózata (és ezzel összefüggésben tömegközlekedése) képes lenne megoldani a dolgozók reggeli munkába és délutáni hazaszállítását.”
Megtudjuk azt is, hogy egy 1982-ben készült tanulmány szerint például a Széchenyivárosból induló autóbusz-utazások több, mint egyharmada irányult Kecskemét keleti és déli részén elhelyezkedő ipari övezetekbe. Az 1987-ben megismételt felmérés viszont már 39 százalékot mutatott. A probléma oka az volt – szögezte le Király, hogy:
„Kecskemét úthálózata még ma is a régi „piacos" városhoz idomult szerkezetét őrzi: a különböző irányból érkező sugárutak a központban összefutnak. Ugyanakkor viszont nem, vagy csak részben épült ki az a közútrendszer, amely biztosítaná a sugárutak közötti megfelelő közlekedést. Az elmúlt évtizedben kialakított, a legbelső városmagot megkerülő, egyirányú kiskörút a maga befejezetlenségével csak nagy nehézségek árán tudja a városmagra zúduló forgalmat lebonyolítani. A város belső részeit körülfogó, történelmileg kialakult közútrendszer is csak részben tudja betölteni szerepkörét.”
Király szerint a megoldás a „város széléhez közel futó körgyűrű” lett volna, aminek kezdeményei már 1990-ben megvoltak. A gond csak az volt, hogy a különböző körút-szakaszok egymásba kapcsolása várt megoldásra, aminek a következménye, hogy a reggeli munkába igyekvő és a délutáni munkából jövő forgalom kénytelen volt keresztül utazni a városközponton egyéni és tömegközlekedéssel egyaránt, az elviselhetőség határáig növelve a zsúfoltságot.
Kecskemét belvárosának változásában jelentős városszerkezeti döntés volt tehát a történelmi városközpont körül — a főtér együttes gyalogos forgalmi prioritását biztosító — 1976-ban kialakított, de sokáig csak részben kiépített kiskörút létrehozása.
Megnyitották a Hornyik János kiskörúti szakaszt, és zajlik a lebontott épületek helyének beépítése 1989-ben / Fotó: Kecskeméti Szemle
Legalább ekkora kihívást jelentett a foghíjak beépítése Kecskemét kibővített „újkori” főterén, ami köszönhető volt a korszak „városépítési politikája” következtében folyamatos belvárosi szanálásnak. Ilyen építészeti sebhely volt a Batthyány utca-Dobó körút és a Kisfaludy utca által határolt saroktelek, ahová végül az ezredfordulóra emelkedett ki a Centrál Passage üzletház-irodaház.
Kishíján a Batthyány utca 7. és 9. szám alatti épületek is áldozatul estek, de hasznosításuk jó irányba fordult. A 7. számú házból az egykori Katona Zsigmond patikából alakult ki a Három Gúnár Fogadó. A 9. számú épületet teljes átalakítás után a Vám- és Pénzügyőrség vehette birtokba. A tér másik sarkán szintén ebben az időszakban adták át a „Szalag” Üzlet- és Irodaházat, amely a Petőfi Sándor utcai szalagház lezárásaként épült. Ide több évtized várakozás után, a 2000-es évek közepén fog befutni a kiskörút Szilády Károly és Kölcsey utcai szakasza.
Épül a kiskörút Szilády Károly szakasza (2001) / Fotó: Kovács István / Élet a régi Kecskeméten Facebook csoport
2003-ban, miután a kiskörút mellől mindörökre eltűnt a Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom, és helyére felépült a Malom Center, csak a kétezeres évek közepére valósult meg a még 1967-ben megfogalmazódott terv, a belső körgyűrű.
„A nyár közepére már teljes hosszában az autósok rendelkezésére áll a kiskörút új nyomvonala, amely teljes mértékig befogadja majd a régi kiskörút gépjárműforgalmát.” – nyilatkozta Szécsi Gábor polgármester a Petőfi Népének 2005 márciusában. Ezáltal elérhetővé vált, hogy a forgalmat áttereljék az új körútra. 2003. június végétől a Gőzmalomtól a szolgáltatóházig az utat lezárták, és a Kossuth és a Deák teret egybenyitották.
Falusi Norbert írása
Külön köszönet Kerekes Gyulának, aki Vincze Sándor képeit a kecskeregen.hu számára felhasználásra a rendelkezésünkre bocsátotta.
Kiemelt kép: A Katona József Könyvtár leendő területe. A kép az 1974-ben elkészült Lővey Klára Kollégiumból készült / Megosztva Élet a régi Kecskeméten Facebook csoportban
Levéltári források:
MNL Bács-Kiskun Vármegyei Levéltár XXIII. 552. Kecskemét Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának iratai. Jegyzőkönyvek 1978, 1981, 1982, 1985, 1988
Felhasznált periodikák az Arcanum adatbázisából:
Alföldi Társadalom, 1990
Autó-Motor, 1985
Magyar Építőművészet, 1987
Magyar Építőipar, 1989, 1998
Ország-Világ, 1982
Településfejlesztés, 1988
Városépítés, 1980
Felhasznált periodikák a Hungaricana adatbázisából:
Petőfi Népe, 2003
Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár adatbázisából:
Kecskeméti Szemle, 1989
Irodalom, segédletek:
Apró Erzsébet: Kecskemét Város Tanácsa vb-ülési jegyzőkönyveinek témakatalógusa 1950–1990 - Segédletek 4., Kecskemét, 1999
Hlobocsányi Norbert: Miről kapta nevét a kecskeméti malom központ? A Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom vázlatos története. In: Múltbanéző, 13 (3)
